Ahogy egyre többet tudunk a táplálkozásról, mindannyian egyre jobban odafigyelünk, mit eszünk. Ez egyfelől felelősségteljes viselkedés, hiszen nemcsak nekünk, hanem a párunknak, gyerekeinknek is fontos, hogy minél tovább maradjunk egészségesek, tevékenyek. De divatos is, és mint minden divathullámban, néha könnyű túlzásokba esni. Mondjuk ki egyenesen: néha nem látjuk a fától az erdőt. Vegyük például a szuperegészséges élelmiszereket. Tudjuk, ezeket jó enni, mert tele vannak értékes tápanyagokkal, vitaminokkal, ásványi anyagokkal. De néha jobban tesszük, ha megállunk egy pillanatra, és nem követjük vakon a trendeket.

Mert nem biztos, hogy ami Amerikában superfood, az nálunk is tökéletes választás. Mert hozzánk nyolcezer kilométert utazik repülőn, emiatt kénytelenek éretlenül leszedni, így talán vitamin sincs benne annyi, és a szállításával, csomagolásával szennyezzük a környezetet. Eközben sokszor szerényen megbújik a spájzban valami, amivel könnyen, olcsón, egyszerűen ki tudnánk váltani a trendi szuperételt, és pont ugyanannyi tápanyaghoz jutnánk, kímélnénk a környezetet, spórolnánk, és még a hazai gazdákat is támogatnánk.

Lássunk pár ilyen hazai szuperételt, és azt, mit tudunk kiváltani velük! A felelős gasztrohős oldal gyűjtése segít megtalálni a legjobb hazai kajákat!

Csipkebogyó kontra Gojibogyó

A csipkebogyóban hússzor annyi C-vitamin van, mint a gojibogyóban, rengeteg A-vitamint és rostot tartalmaz, és szuper antioxidáns-forrás. És rengeteg terem belőle itthon.

Lenmag kontra Chiamag

A chiamagot kiemelkedő omega-3 zsírsav tartalma miatt tartják remek tápláléknak, miközben a lenmagban jó 30 százalékkal több omega-3 van. És B-1 vitamin, és mangán, és magnézium, és foszfor, és rengeteg rost, és szelén. A lenmagolaj az egyik legtökéletesebb összetételű olaj, amit a salátánkra cseppenthetünk.

Napraforgómag kontra kesudió

A mezei kis szotyink E-vitamin tartalma 33-szor magasabb, mint a kesudióé, emellett remek forrása B1-vitaminnak, rostnak, továbbá fehérjében és antioxidánsokban is gazdag. De nem csak beltartalmi értékei miatt érdemes ezt választani, hanem lelkiismereti okokból is.

Ugyanis jó tudni, hogy a kesut termőhelyén „véres kesunak” nevezik, ugyanis a kesualma egy furcsa növény: ahhoz, hogy magja fogyasztható legyen, először minden egyes darabot meg kell fosztani kettős, kemény héjától, ami ráadásul enyhén mérgező is. A kesuimport java része Indiából származik, ahol a dolgozók szinte sosem kapnak védőkesztyűt, és a napi tíz órai munkával kb. 600 forintot keresnek. Amikor szotyit választunk kesu helyett, erre is nemet mondunk!

Hajdina kontra quinoa

A hajdina és a quinoa ugyanannyi rostot tartalmaz. Viszont a quinoával kapcsolatban is vannak lelkiismereti dilemmák. Ez a növény eredetileg Bolíviában a szegények eledele volt, viszont mára a hatalmas kereslet miatt az ára olyan magasságokba szökött, hogy a termőhelyén lakók már nem engedhetik meg maguknak, és ehelyett olcsó, importált, rosszabb minőségű ételt fogyasztanak. Ezt úgy kell elképzelni, mintha nálunk többe kerülne egy kiló liszt, mint a csirkemell. Náluk ez történt.