Őrizd meg a belső derűt! – 5 dolog, amit a vonzó nőktől tanulhatunk!

“A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná.”
Lev Tolsztoj

Biztosan találkoztál már olyan nőkkel, akik szépek – koruktól, alkatuktól függetlenül. Nem a született szépségekre, a szimmetrikus, Palvin Barbi külsővel rendelkező hölgyekre gondolok, hanem azokra, akiknek a kisugárzásuk, energiájuk, életörömük akkora, hogy muszáj rájuk figyelni: életkoruktól függetlenül vonzók és mindenkit elvarázsolnak. Mi a titkuk? Honnan jön ez belső varázs? Mit csinálnak másképp, mint az átlag? Ennek jártunk utána.

hogyan legyek jó csaj

Vannak egyetemleges kvalitások, mint a harmónia, báj vagy kisugárzás, erő, kiegyensúlyozottság, egyéniség és az önelfogadás, önszeretet – ezek mindenki számára vonzerővel bírnak. Ezek az értékek függetlenek a ráncoktól, a túlsúlytól, sőt az idő múlásával a karizmatikus nők sokszor egyre erősebb kisugárzással bírnak. Tisztában vannak az értékeikkel, nem kételkednek magukban, önértékelésüket nem a külvilág véleménye alapján alkotják meg.

Mit kell tenned a kiteljesedéshez?

Szeresd magadat!

Fogadd el vágyaidat, álmaidat, sőt, a hibáidat is – vállald fel magad, sőt, légy büszke magadra! Szeresd önmagad, örülj a kisebb-nagyobb sikereidnek, gyakran gondolj arra, hogy milyen jó tulajdonságaid vannak! Sose feledd, hogy annyi szeretet tudsz adni másoknak, amennyire önmagadat szeretni tudod!

Az út maga a cél!

Hagyj időt magadnak az élet élvezetére, szabadidődben ne a háztartás és család igényeit helyezd előtérbe, hanem szakíts időt arra, ami neked örömet okoz!

hogyan legyek jó csaj

Légy egyéniség!

Tagadhatatlanul fontos az öltözködés. Tapasztald ki, hogy mi az, ami jól neked, kényelmes és szívesen viseled. Nem kell feltétlenül 10 centis tűsarkokon billegned, ha a belső harmóniát akarod elérni. Alakítsd ki a saját stílusod, nem kell vakon követned a divatot, bánj merészen a színekkel, ha úgy szereted és bátran vállald fel magad! Jó érzés, ha van rajtad valami egyedi, ami az egyéniséged tükrözi. Legyen az egy kendő a nyakadban, egy ősrégi kiegészítő, vagy egy saját készítésű bizsu – jó érzéssel és magabiztossággal tölt el, ha nem olvadsz bele a tömegbe.

Csak lazán

Nem kell mindennap kihoznod magadból a maximumot, hiszen akkor elvész a teljesítmény oltárán minden öröm. Nap mint nap törődj magaddal, a saját mércéd szerint. Legyen az sport, forró fürdő, masszázs, új ruha vagy egy finom vacsora, a lényeg, hogy mindennap ajándékozd meg magad valamivel, ami érted, neked van!

 hogyan legyek jó csaj

A titok nyitja: a kiegyensúlyozottság

Ne hagyd, hogy aláássák a jókedvedet!  Ha rossz hírrel vagy problémával szembesülsz ne ess kétségbe! Gondold át, mennyire érint valójában és mekkora a gond – az esetek 90 százalékában higgadt felülvizsgálat során kiderül, egyáltalán nincs baj. Hideg fejjel végig gondolva a nem csak a gond törpül el, de a megoldás is kézenfekvő. Bízz magadban, ne hárítsd másra a döntéseket, tudd, hogy te magad irányítod az életedet!


Tudod magad szeretni úgy, ahogy vagy?

Bárki bármit mond, egy nőnek igenis kihívást jelent, ha megváltozik a teste. Persze, attól függ, hogy mekkorát változik, az enyém konkrétan 15 kilót. Évekig tartott, mire elfogadtam, de végül sikerült. Elmesélem a történetét.

Az első gyerekem születése után, hipp-hopp, pár hónap alatt visszanyertem a lánykori alakomat. Azt nem állítom, hogy nem kellett semmit sem tennem érte, mert dehogyis nem: tornázgattam otthon, amennyit a baba és szoptatás mellett lehetett, hogy ismét feszes legyen a hasam (szerencsém volt, az lett), és a táplálkozásomra is nagyon odafigyeltem. Mire a lányom egyéves lett, kompromisszumok nélkül tudtam hordani a terhesség előtti, 55 kilós önmagamra optimalizált ruháimat.

Nem sokkal később megszületett a második gyerekem is, és kezdődött minden elölről: a diéta, a megválogatott alapanyagok, visszafogott mennyiségek, a tornázgatás. És nem történt semmi.

Elkezdtem intenzívebben mozogni, és még szigorúbban diétázni. Amíg a gyerekek délután aludtak, én jól kiugráltam-kiizzadtam magam, és hónapokig alig ettem, mire végre visszatért a „versenysúlyom”. De csak mutatóba: amint visszaálltam a normál táplálkozásra, pár hónap alatt visszajött minden leadott kiló, meg még egy kicsi, a biztonság kedvéért.

Így ment ez évekig. Vagy fogyókúráztam, vagy híztam, a súlyom pedig 10-15 kilót is ingadozott. Eleinte nem voltam hajlandó nagyobb méretű ruhákat sem vásárolni, minek arra a kis időre? Ha nem férek bele a ruháimba, legalább nem eszem annyit. Logikus, nem?

Közben pedig szörnyen éreztem magam. Nem elég, hogy „kövér” voltam, még a ruháimban is borzasztóan néztem ki. Vagy éheztem, vagy ettem, de furdalt közben a lelkiismeret, vagy a kalóriákat számolgattam fejben: ha ezt a vajas kiflit most megeszem, akkor ma már csak egy kávé fér bele. Tiszta agyrém.

És akkor egyszer csak minden megváltozott. Az történt, hogy a gyerekek ovisok lettek, én pedig visszamentem dolgozni, amit egy nő természetesen ruhavásárlással ünnepel meg. Vagyis dehogy ünnepel, hanem egyszerűen muszáj volt beszerezni pár külvilág-kompatibilis, business-casual öltözéket.

Vásárlás előtt megbeszéltem magammal, hogy nem, nem kell erőltetni a 36-38-as méretet, mert semmivel sem leszek beljebb, ha nem tudom hordani. Úgysem fogyok bele, viszont a jelenlegi testemre valamit fel kell venni, ha be kell járnom dolgozni, és az akkor már nézzen ki jól rajtam!

Álltam a ruhaüzletben a tükör előtt a negyvenes méretű ruhában, fordultam egyet-kettőt, és akkor jutott el az agyamig, hogy úristen, milyen jól nézek ki! Oké, ez most nagyképűen hangzott, de a valóság az, hogy hetven kiló vagyok, de a sok tornázás hatására az a hetven kiló izmos, egészséges, egyben van, és ez látszott. És, hogy legalább az arcom kinézzen valahogy, mindennap sminkeltem, a hajam is mindig normálisan állt – csak hát én ezt addig szomorú kompenzációnak éreztem. Akkor és ott viszont egy szép, ápolt, csinos, kora-középkorú nő nézett vissza rám a tükörből.

Az idegen ruha miatt képes voltam kívülről szemlélni magamat, és ez, abban a pillanatban felért egy megvilágosodással. Vajon miért is kellene negyven évesen, feleségként, és két gyerek anyukájaként úgy kinéznem, mint huszonéves koromban? Kinek akarok tetszeni? A férjemnek? Ő sosem panaszkodott, sőt! A gyerekeimnek? Ők sem adták semmi jelét, hogy ne úgy lennék nekik tökéletes, ahogy vagyok. Magamnak? Nos, ha jobban megnézem, tetszem magamnak, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Idegeneknek? Ugyan már! Habár, miért is ne tetszenék?

Hát így történt, hogy elfogadtam a saját „új” testemet. Ami messze nem jelenti azt, hogy bármit megeszem, mert a túlsúly szép, vagy lehet a kanapén tespedni, mert a mozgás az olimpikonoknak való, egyáltalán nem. Hanem azt jelenti, hogy jól érzem magam a bőrömben és a ruháimban, és egy pillanatig sem gondolom már, hogy szebb, vagy boldogabb lennék 55 kilósan.

Neked van hasonló történeted?

 


Kisminta igénylés
x

Kisminta igénylés

Kérjük, minden mezőt töltsön ki, hogy a mintát el tudjuk küldeni Önnek!

 Adataim marketing célokra felhasználhatóak. Részletek

Vásárlás