Nem kell ahhoz menyasszonynak lenni, hogy az ember lánya szép kézre vágyjon. De sajnos nem születik mindenki kézmodellnek, ezzel először akkor szembesültem, amikor negyedik osztályban mellém ültették Petit. Én jobbkezes voltam, ő bal, és gyakran alakult úgy, hogy a szabad kezünk egymás mellé került a padon. Most nem valamilyen romantikus részlet jött, hanem a felismerés: az én kezem tök ráncos, a Petié meg sima. Miért? 10 éves voltam, és száraz bőrű.

Akkor kezdtem el nagyon irigyelni mindenkit, akinek szép, sima, ránctalan keze van. De az irigység még egy problémát sem oldott meg a földön, így aztán elég hamar ráeszméltem, ha nem akarom, hogy úgy nézzen ki a kezem, mint egy mosónőé, fokozottan oda kell figyelnem. Persze sosem lett belőlem kézmodell, de mostanra jelentős rutin van a hátam mögött kézápolásban, és büszkén mondhatom, hogy akkori, évtizedes hátrányomat ledolgozva nagyjából annyi idősnek néz ki a kezem, mint amennyi vagyok.

Mit tehetsz, hogy a kezedet a legkevésbé viseljék meg a hétköznapok? Nekem ezek váltak be:

Jóbarátom a gumikesztyű: a kezünkre otthon a legnagyobb veszélyt a különféle vegyszerek és/vagy a sok mosogatás jelentik. Macerás gumikesztyűt használni? Igen az, de nekem megéri. Tartok egy párat a mosogató alatt, egyet a fürdőben a tisztítószerek között, és ha nem is veszem elő minden mosogatásnál, az erősebb hatású vegyszerekhez, sütő- és szőnyegtisztításhoz, fertőtlenítéshez és kertészkedéshez igen.

Kerülöm a kézfertőtlenítőt, és enyhe szappant használok. A kézfertőtlenítők hasznosak, ám jelentős részben alkoholból állnak, ami a száraz bőr nagy ellensége. Ahelyett, hogy naponta 90 alkalommal előrántanám, inkább kezet mosok. Enyhe szappanokat veszek, lehetőleg szulfátmenteset. És igyekszem megfogadni azt a tanácsot, hogy a kézről inkább itassuk fel a nedvességet, ne dörzsöljük erősen, így nem nyúlik meg a bőr. Ezen a téren még van hova fejlődnöm.

Sok kézkrémem van egyszerre. Igyekszem kézkrémet tartani azokon a helyeken, ahol sokat pacsálok vízben, így legtöbbször rutinszerűen nyomok utána egy keveset. A csapok melletti krémeknél a könnyebb állag vált be, épp csak annyi, hogy szétkenem, és már be is szívódott. Viszont van igazi, keményharcos krémem is, méghozzá ősszel-télen abból is kettő: egyik az ágyam mellett, másik a táskámban. Nem írok márkát, mert mindenkinek más válik be, a lényeg az, hogy ha nagyon száraz a bőröd, találd meg azt a gyártmányt, ami rendesen ápol, viszont normálisan felszívódik, és nem hagy zsíros filmet a kézen. Az enyém egy olyan márka, amit hiperekben, drogériákban is árulnak, semmi exkluzív. A krémet mindig a kézhátra nyomom, először a kézhátakat dörzsölöm össze, hogy az ápoló java ne a tenyeremen kössön ki. Az ágy melletti krémet értelemszerűen elalvás előtt jó használni, az pedig, hogy télen a táskámban is van egy, sokszor életmentő, a párperces üresjáratokban gyakran eszembe jut krémezni egyet. A kezünk hidratálására egyébként a Bio-Oil is tökéletes megoldás, a benne lévő vitaminok és gyógynövények hidratálják, nyugtatják és puhábbá teszik a bőrt.

Manikűrös, géllakk. Bevallom, nekem ez hozta meg azt az áttörést, amivel folyamatosan ápolt hatást tud kelteni a kezem. Két-három hetente megyek el, és ez pont elég ahhoz, hogy a körmöm mindig szépen festett, a körömágyam ápolt legyen. Amióta tartom ezt a rendszert, a körömágyam sem szokott berepedni, gondolom részben a folyamatos karbantartásnak, részben a használt ápolóolajnak köszönhetően.

Naptej nyáron minden nap. Semmi nem öregíti úgy a bőrt, mint az UV sugárzás, és semmi nem kap annyi napot, mint az arcunk és a kézhát. Az arckrémek, alapozók ma már faktorosak, viszont a kezünket nemigen védi semmi. Ezért igyekszem rá figyelni, hogy legalább tavasztól őszig minden nap bekenjem a kezemet is naptejjel.