Indul a tavaszi fitnessprogram? 5 tuti tipp, hogy a bőröd se lássa kárát!

Legjobb, ha a kezdetektől figyelsz bőrödre, sok kellemetlenséget megspórolsz magadnak. De ha már megtörtént a baj, vagyis a kilóktól való megszabadulás során bőröd jobban megnyúlt, mint gondoltad, akkor se csüggedj! Kívülről és belülről is segítheted bőröd feszesítését pár apró, egyszerű lépéssel.

A következő tippeket érdemes megfogadnod:

  1. Ne vidd túlzásba!

Az ideális fogyás heti 2-3 kiló, ezt nem érdemes túllépni, hiszen a gyors súlyvesztés nem csak a bőröd, hanem a szervezeted szempontjából is káros lehet. Elcsépelt, de fontos tény, hogy a diétát rendszeres mozgással kell támogatni. Ezzel átalakítod az anyagcserédet is, ráadásul így nem az izmodból fogsz fogyni, szebb formák és feszesebb bőr lesz a végeredmény.

  1. Kényeztesd a bőröd!

Rendszeresen használj bőrradír hatású szereket (ezeket elkészítheted otthon is). Ha segítesz testednek megszabadulni az elhalt hámsejtektől, akkor ezzel gyorsíthatod a sejtcserét. Emellett használhatsz bőrfeszesítő készítményt is, tökéletes választás erre a célra a Bio-Oil. A-vitamin tartalma elősegíti az új kollagén termelődését, hozzájárul a bőr megújulásához, rugalmasságának fokozásához, valamint a bőr álagának és tónusának javításához. E-vitamint is tartalmaz, amely antioxidáns, így megvédi a bőrt az idő előtti öregedést előidéző szabadgyökök hatásaitól. Az E-vitamin továbbá növeli a hámréteg nedvességtartalmát, ezáltal a bőrt puhává, simává és rugalmassá teszi.

  1. Ne félj a súlyzóktól!

Elterjedt tévhit, hogy a súlyzós edzések dinamikus tömegnövelést idéznek elő, ezért sokan félnek az alkalmazásuktól. Ne higgy a rémtörténeteknek, nem válsz rögtön body builder-ré! Fogyókúra során és utána is kimondottan ajánlott az edzéstervedbe súlyzós edzést beiktatni, hiszen nem csak a bőrödet feszesíti, de a tested formáinak is jót fog tenni.

  1. Folyadék minden mennyiségben

Mindannyian tudjuk, hogy 2 liter folyadékra (lehetőleg vízre) van szükségünk naponta. Az edzések beiktatásával ez a mennyiség növekszik, ideális esetben 3-5 liter folyadékot kell elfogyasztanod. Ez soknak tűnik, de ha azonos időközönként megiszol egy-egy pohár vizet észre sem veszed, és máris megittad ezt a mennyiséget. Ez nem csak a diétádat támogatja hatékonyan (a sok folyadék teltségérzetet okoz), de bőrfeszesség szempontjából is fontos – hiszen ha sejtjeid elvesztik vízkészleteiket, akkor rugalmatlanná válnak.

  1. Táplálkozz helyesen!

Rengeteg fogyókúra létezik, ezek boncolgatására vannak nálunk hivatottabbak is. Van azonban néhány tudnivaló, amellyel nem árt tisztában lenned étrended összeállítása során.
A bőr feszességét két összetevő határozza meg, az elasztin és a kollagén. Szervezeted ezen összetevőket a fehérje dús élelmiszerekből tudja előállítani, ilyenek a tejkészítmények, húsok, tofu, hüvelyesek. A cink és C-vitamin szintén segít kollagén és elasztin termelésben, így figyelj ezek megfelelő bevitelére is.


Életmódot váltottam, és jé, tényleg sokkal jobb lett az életem

Blog FB Insta

Jó néhány hónappal ezelőtt elhatároztam, hogy életmódot váltok, ami, ha a szívemre teszem a kezem, csak a fogyókúrám mellékterméke, szükséges rossznak gondolt velejárója volt. Az edzőm ugyanis felvilágosított: olyan nincs, hogy fogyókúra, mert amint abbahagyom, rögtön vissza is hízom a nagy keservesen leadott kilókat. Cserében viszont, ha a jól átgondolt életmódváltást választom, megígéri, hogy nem fog fájni, és az eredmény is tartós lesz.

Eleinte persze némi fenntartásokkal fogadtam az elméletét, sőt, lépten-nyomon azzal tréfálkoztam, hogy életmódot váltottam, de csak addig tart, amíg fogyókúrázom. Csakhogy eltelt sok-sok hónap, és nem így lett, nem állt vissza semmi. Ugyanakkor az sem igaz, hogy azóta is tartom magam hősiesen, mert egyáltalán nincs szükség többé semmiféle „tartásra”, vagy erőfeszítésre. Én már így élek, mert szeretek így élni. És: tádámm, jelenleg tíz kiló mínusznál járok, tele vagyok energiával, és az élet szép.

Az életmódváltásom alapelveit pár hónappal ezelőtt megosztottam veletek, most pedig a gyakorlatról, és az eredményekről fogok mesélni.

Természetesen nem ok nélkül határoztam el, hogy változtatni fogok. Lehet, hogy csak tél volt, hideg és sötét, de egyáltalán nem éreztem jól magam a bőrömben. Egészséges voltam ugyan, de öregnek, fásultnak, rosszkedvűnek, energiátlannak éreztem magam. Leginkább öregnek, és lestrapáltnak, itt fájt, ott fájt, pedig erre azért még bőven ráértem volna 20-30 év múlva is, nem pedig a negyvenes éveim elején.

Akkoriban a sportot heti egy pilates óra jelentette, amit magamban csak lustatornának hívtam. A pilates egy nagyon kifinomult, de intenzívnek semmiképp sem nevezhető mozgásforma, ami nagyon-nagyon jót tesz a testnek és a léleknek. Nem egy hetven év feletti hölgy is jár az órákra, és erősebbek, ruganyosabbak, mint sok harmincéves.

Fogyni viszont nem lehet tőle, ezért konzultáltam a pilates oktatómmal, aki azt javasolta, hogy próbáljak ki más óratípusokat is, én pedig megfogadtam a tanácsát. Nem utolsósorban azért, mert bíztam benne, Bea ugyanis egy korombeli, szintén kétgyermekes anyuka, és ha ő tanácsol nekem valamit, az mégiscsak hitelesebb, mintha egy egészen más élethelyzetben lévő, mondjuk huszonéves edző mondaná.

Így kezdődött el a sportos pályafutásom. Kipróbáltam néhány ugrabugrálós kardió edzést, amitől heteken keresztül állandó izomlázzal küzdöttem. Számon is kértem Beán az ígéretét: azt mondta, nem fog fájni, én meg jelenleg háromszor is meggondolom, hogy leüljek-e, annyira fáj mindig a combizmom. A másik mellékhatása pedig az lett, hogy elkezdett kattogni a térdem – hát, az ugrabugrálást sem negyven évesen, tíz kiló túlsúllyal kell elkezdeni. Ez nem szabály, de nálam így alakult.

Ekkor átnyergeltem a spinracingre, ami magyarul helyben biciklizést jelent, sok-sok karmunkával kiegészítve. Ez végül bevált, kíméli a térdemet, ugyanakkor szépen izmosítja és formálja a kart és a lábat. Nem utolsósorban pedig elképesztően jó érzés, és hatalmas buli a mozgás, csorog rólunk az izzadság, de kit érdekel, amikor jó a zene, és közben tele van az agyunk boldogsághormonnal. De főleg az, hogy én erre képes vagyok, és valamiért izomlázam sincs már.

A sport, bár rengeteg örömöt, energiát, és formás lábakat ad, önmagában sajnos nem vezet fogyáshoz: a táplálkozásomon is változtatni kellett. Elsőként lemondtam a cukorról és a fehér lisztről, és visszafogtam az adagokat is. Krumplit, tésztát, rizst is csak nagy ritkán eszem, ezeket teljes kiőrlésű kenyérfélékkel, barna rizzsel, de főképp párolt, sült zöldségekkel váltottam ki. Az új ízek egészen széles spektrumát ismertem meg, kiderült, hogy a fehérrépa finom, édes (igen, ha az ember nem eszik cukrot, a fehérrépa is édesnek tűnik), a karalábé remek ropogtatnivaló, a főtt árpagyöngynek pedig egészen vicces állaga van, és legalább olyan finom vele a bolognai szósz, mint spagettivel. Ha pedig édességre vágyom, itt a sok, finom és friss gyümölcs.

Blog2

Nem fogtam vissza viszont a zsírokat. Sajtok, húsok, kolbászok, olívaolajban eltett szárított paradicsom és más csodás ízek jelentik a kulináris örömöt mostanában, ami, hamar eljutottam odáig, hogy sokkal kifinomultabb élvezet, mint egy csokis-lekváros isler, vagy egy vajas-cukros tortaszelet. Megismertem egy csomó új ízt, és elképesztően finom dolgokat eszem, ami pedig nem ízlett, azt továbbra sem eszem meg. Igen, szükség van bizonyos nyitottságra, de hát ez is az élet része, sőt, a sója: új dolgokat megismerni, és megszeretni.

Nyáron persze utazik az ember, és kénytelen étteremben enni, de hát ez egy viccesen könnyen tartható diéta: levesek jöhetnek, a húsokkal sincs semmi baj, a köret inkább legyen valami zöldség, lángost nem eszem, sem pedig palacsintát, akkor már inkább főtt kukoricát kérek. Cukros italokat meg eddig sem ittam, mert annyira azért mindig tiszteltem a testem, de hébe-hóba egy rozéfröccs simán belefér.

Most pedig már a strandon szégyenkezés nélkül bújok ki a ruháimból. Nem, messze nem tökéletes, de formás, erős és egészséges, és a sok sporttól és ráfigyeléstől egészen jól összebarátkoztunk, én, és a testem. Nem tudom, hogy a nyár, a napfény, vagy a szabadság teszi-e, az egészséges életmód, vagy az, hogy nincs rajtam az a tíz kiló kolonc, de egészen felszabadultnak érzem magam mostanában.

Végezetül pedig: felállítottam azt a szabályt, hogy egy életmódváltás akkor tekinthető sikeresnek, és valóban életmódváltásnak, ha az ember nem számolja már a kilókat és a napokat, hogy meddig „kell” még csinálnia, hanem minden jó úgy, ahogy van, és eszébe sincs többé másképp élni. A saját szabályom szerint: győztem.


Tudod magad szeretni úgy, ahogy vagy?

Bárki bármit mond, egy nőnek igenis kihívást jelent, ha megváltozik a teste. Persze, attól függ, hogy mekkorát változik, az enyém konkrétan 15 kilót. Évekig tartott, mire elfogadtam, de végül sikerült. Elmesélem a történetét.

Az első gyerekem születése után, hipp-hopp, pár hónap alatt visszanyertem a lánykori alakomat. Azt nem állítom, hogy nem kellett semmit sem tennem érte, mert dehogyis nem: tornázgattam otthon, amennyit a baba és szoptatás mellett lehetett, hogy ismét feszes legyen a hasam (szerencsém volt, az lett), és a táplálkozásomra is nagyon odafigyeltem. Mire a lányom egyéves lett, kompromisszumok nélkül tudtam hordani a terhesség előtti, 55 kilós önmagamra optimalizált ruháimat.

Nem sokkal később megszületett a második gyerekem is, és kezdődött minden elölről: a diéta, a megválogatott alapanyagok, visszafogott mennyiségek, a tornázgatás. És nem történt semmi.

Elkezdtem intenzívebben mozogni, és még szigorúbban diétázni. Amíg a gyerekek délután aludtak, én jól kiugráltam-kiizzadtam magam, és hónapokig alig ettem, mire végre visszatért a „versenysúlyom”. De csak mutatóba: amint visszaálltam a normál táplálkozásra, pár hónap alatt visszajött minden leadott kiló, meg még egy kicsi, a biztonság kedvéért.

Így ment ez évekig. Vagy fogyókúráztam, vagy híztam, a súlyom pedig 10-15 kilót is ingadozott. Eleinte nem voltam hajlandó nagyobb méretű ruhákat sem vásárolni, minek arra a kis időre? Ha nem férek bele a ruháimba, legalább nem eszem annyit. Logikus, nem?

Közben pedig szörnyen éreztem magam. Nem elég, hogy „kövér” voltam, még a ruháimban is borzasztóan néztem ki. Vagy éheztem, vagy ettem, de furdalt közben a lelkiismeret, vagy a kalóriákat számolgattam fejben: ha ezt a vajas kiflit most megeszem, akkor ma már csak egy kávé fér bele. Tiszta agyrém.

És akkor egyszer csak minden megváltozott. Az történt, hogy a gyerekek ovisok lettek, én pedig visszamentem dolgozni, amit egy nő természetesen ruhavásárlással ünnepel meg. Vagyis dehogy ünnepel, hanem egyszerűen muszáj volt beszerezni pár külvilág-kompatibilis, business-casual öltözéket.

Vásárlás előtt megbeszéltem magammal, hogy nem, nem kell erőltetni a 36-38-as méretet, mert semmivel sem leszek beljebb, ha nem tudom hordani. Úgysem fogyok bele, viszont a jelenlegi testemre valamit fel kell venni, ha be kell járnom dolgozni, és az akkor már nézzen ki jól rajtam!

Álltam a ruhaüzletben a tükör előtt a negyvenes méretű ruhában, fordultam egyet-kettőt, és akkor jutott el az agyamig, hogy úristen, milyen jól nézek ki! Oké, ez most nagyképűen hangzott, de a valóság az, hogy hetven kiló vagyok, de a sok tornázás hatására az a hetven kiló izmos, egészséges, egyben van, és ez látszott. És, hogy legalább az arcom kinézzen valahogy, mindennap sminkeltem, a hajam is mindig normálisan állt – csak hát én ezt addig szomorú kompenzációnak éreztem. Akkor és ott viszont egy szép, ápolt, csinos, kora-középkorú nő nézett vissza rám a tükörből.

Az idegen ruha miatt képes voltam kívülről szemlélni magamat, és ez, abban a pillanatban felért egy megvilágosodással. Vajon miért is kellene negyven évesen, feleségként, és két gyerek anyukájaként úgy kinéznem, mint huszonéves koromban? Kinek akarok tetszeni? A férjemnek? Ő sosem panaszkodott, sőt! A gyerekeimnek? Ők sem adták semmi jelét, hogy ne úgy lennék nekik tökéletes, ahogy vagyok. Magamnak? Nos, ha jobban megnézem, tetszem magamnak, és ezen én lepődtem meg a legjobban. Idegeneknek? Ugyan már! Habár, miért is ne tetszenék?

Hát így történt, hogy elfogadtam a saját „új” testemet. Ami messze nem jelenti azt, hogy bármit megeszem, mert a túlsúly szép, vagy lehet a kanapén tespedni, mert a mozgás az olimpikonoknak való, egyáltalán nem. Hanem azt jelenti, hogy jól érzem magam a bőrömben és a ruháimban, és egy pillanatig sem gondolom már, hogy szebb, vagy boldogabb lennék 55 kilósan.

Neked van hasonló történeted?

 


Fogyókúra helyett életmódváltás – ígérjük, nem fog fájni!

A legtöbb ember szerint a fogyókúra a világ egyik legvisszataszítóbb dolgai közé tartozik, ennek ellenére ma mégis megpróbálunk kedvet csinálni a fogyáshoz. Persze csak akkor, ha valóban súlyproblémáid vannak, és ezt nem úgy értem, hogy ha még megszabadulnál attól az egy kilótól, akkor beleférnél a 34-es ceruzaszoknyába, hanem hogy valódi, létező túlsúlyod van. Ígérem, nem fog fájni, tényleg!Blog 1 FB

Mi itt, ebben a blogban mindig őszinték voltunk, és soha nem állítottunk vagy ígértünk semmi olyat, ami a Föld lakosságának egy ezrelékén működött volna, kis szerencsével. Tehát most sem ígérjük, hogy a lelkes fogyókúrád tizennegyedik napján könnyebb leszel 10 kilóval, és hat másodperc alatt futod le a száz métert. Sőt, igazából azt tanácsolom, hogy aki ezt ígéri, arra azért kétkedve nézz inkább. Azt viszont simán megígérhetjük, hogy ha elkezdesz másképp, tudatosabban élni, pár nap múlva vidámabb lesz a hangulatod, több energiád lesz, kényelmesebbek lesznek a ruháid, és kedved lesz folytatni az új életmódot.

A tudomány jelenlegi állása szerint hatékony fogyókúra, olyan, aminek a befejezése után pár héttel nem hízza vissza az ember az összes leadott súlyt (esetleg duplán), sajnos nem létezik. Helyette életmódváltás van. Vagyis, ha a jelenlegi életmódodhoz túlsúly társul, akkor egy fogyókúra után is túlsúly fog társulni, amint visszatérsz a régi szokásaidhoz, ez ilyen egyszerű.

Ha tartós eredményt szeretnél elérni, olyan életmódot kell kialakítanod, amihez egyrészt alacsonyabb testsúly társul, másrészt pedig különösebb erőfeszítés nélkül fenn is tudod tartani hosszú távon. A napi 500 kilokalóriás diéta – lássuk be – nem ilyen. Ráadásul jártányi erőd sem lesz tőle.

Márpedig a mozgás, az aktív sportolás hozzátartozik az élethez. Jól látod, nem a fogyáshoz, hanem az élethez és az egészséghez, bár ugyanitt megemlítenénk, hogy a test alakját az izmok adják, vagyis azok a csinos, jó alakú nők általában nem a szerencsés genetikai összeállításuk miatt néznek ki olyan észvesztőn, hanem azért, mert sportolnak.

Blog 1 Insta

A könnyebb átláthatóság kedvéért pontokba szedjük a sikeres életmódváltás alapelveit.

  1. Figyeld a tested! Egy sikeres életmódváltásba nem lehet fejest ugrani! Egyetlen magazin sem fogja neked megmondani, hogy mi tesz jót neked, és mi nem, mi az, amitől jól érzed magad, és mi az, amitől nem. Például, ha valamelyik étel puffaszt, vagy refluxod lesz tőle, jobb, ha kihagyod, esetleg kikísérletezheted, hogy más napszakban is ugyanilyen hatással van-e rád. Ugyanez vonatkozik a sportokra is: próbálkozz bátran, és találd meg azt, amelyiket szívesen csinálod. Ha ráuntál, semmi baj, jöhet a következő. Mozgásról beszélek, nem edzőruhában lébecolásról, a félreértések elkerülése végett.
  2. A kalóriaegyensúlyt sajnos nem lehet meghekkelni. Sokan próbálkoztak már vele, sokféle módszerrel, de valójában egyik sem jött be. Vagyis: nincs olyan, hogy valamelyik ételcsoportból „bármennyit” ehetsz. Ja, de, zöldséget, répát igen, de már a gyümölcsökkel is vigyázni kell a cukortartalmuk miatt, a zsírokkal, szénhidrátokkal, fehérjével szintén. Ezzel végül is eljutottunk oda, hogy az egyoldalú diétákat jobb, ha elfelejted, mert úgysem tarthatók, és különben is, ki akar élete végéig uzsonnára kolbászt harapni magában? Törekedj ebben is egyensúlyra!
  3. Ne koplalj! Az éhezés egyébként is ellentétes a jó és élhető élettel, a fenntarthatósággal meg különösen, de van jobb indokunk is: a szervezet mindig túlélésre játszik, és ha nem jut elég tápanyaghoz, takarékra állítja az anyagcserédet, és a bevitt kalóriákat azonnal raktározni kezdi – vagyis zsírpárnákat csinál belőle. Ezt pedig semmiképpen sem szeretnénk, sőt, épp ellenkezőleg!
  4. Nem akartam ajtóstól rontani a házba, ezért a negyedik pontig vártam a rossz hírrel: sajnos a cukor (a barna is és a méz is), és a fehér liszt semmiképpen sem támogatja a céljaidat. Az életmódváltásba sajnos beletartozik, hogy ezeket szépen, lassan, de biztosan elhagyod. Azért ne keseredj el, van egy csomó jó helyettesítőjük, az édesítésre kár is szót vesztegetni, annyi jó alternatíva van, fehér liszt helyett pedig használhatsz teljes kiőrlésűt, vagy gesztenyelisztet, mandulalisztet, zablisztet… Nyugi, továbbra is ehetsz sütit, csak nem ugyanolyanokat, mint korábban.
  5. Ha te főzöl, fokozatosan szoktasd rá a családtagjaidat az újféle ételekre. Nem csak magadnak teszel vele szívességet, de nekik is! Az egészséges élet úgyis a neveléssel és a példamutatással kezdődik. Ha nem te főzöl, akkor sincs baj, annyi helyről rendelhető már egészséges menü, amik finomak és változatosak. Extra tipp: tanulj a profiktól, egy csomó jó ötletet szerezhetsz, ha pár hétig rendeled magadnak az ételt az új életmódodhoz, és később ezeket már magadnak is el tudod készíteni.
  6. És végül a legfontosabb: Türelem! Róma sem egy nap alatt épült fel, te sem fogod az évtizedes berögződéseidet egy nap alatt felülírni. Első lépésként vegyél egy sportcipőt, és menj el egy fitness terembe! Biztosan találsz egy szimpatikus személyi edzőt, akivel felszabadultan érzed magad. Beszélj neki az elképzeléseidről, ő pedig majd egyengeti az utadat, jó tanácsokkal lát el a táplálkozásodat és az edzéstervedet illetően, és biztat , ha elakadsz.

Ha elhatározásra jutsz, és ezeket megteszed magadért, garantáljuk, hogy sokkal jobban fogod érezni magad a bőrödben!


Kisminta igénylés
x

Kisminta igénylés

Kérjük, minden mezőt töltsön ki, hogy a mintát el tudjuk küldeni Önnek!

 Adataim marketing célokra felhasználhatóak. Részletek

Vásárlás