Ezért hizlal valójában a cukor

Viszonylag nehéz a cukorról újat mondani, már mindenki fejből fújja, hogy mennyire rossz, milyen káros a hasnyálmirigyre, a fogakra, és különben is, elhízást okoz, az meg további bajokat: nevezzük nyugodtan fehér méregnek. A baj sajnos csak az, hogy úgy vagyunk vele, mint Gollam a gyűrűvel: gyűlöljük, és egyszerre imádjuk. Mert finom, és különben is, eredendően szeretjük az ízét, hiszen az anyatej is édes volt, ugye!

logós édes élet

Ám nem is az édes ízek okozzák a galibát, hanem kimondottan a villámgyorsan felszívódó, hozzáadott cukor. Bár az élettani hatásait én is betéve tudtam (elméletben), egészen addig nem fogtam fel, hogy ez mit is jelent, amíg meg nem tapasztaltam saját magamon.

Meséltem nemrég, hogy életmódot váltottam, aminek részeként teljesen, és tudatosan elhagytam a hozzáadott cukrot. Ez azt jelenti, hogy hónapok óta nem ettem semmit, ami hagyományosan édességnek számít. Persze nem kell sajnálni, tudom, hogy hol kell keresni az élet jó dolgait, de erről majd kicsit később.

A cukorelhagyás azért a legjobb barátja a fogyni vágyóknak, mert a cukor pillanatok alatt megdobja a vércukorszintet, ami ugyanolyan gyorsan le is esik, ettől viszont az ember éhes lesz. Tehát nem éri meg cukrot enni, mert nem táplál, csak üres kalória, és fakaséheséé tesz.

Nekem egészen addig sikerült is ellenállni minden kísértésnek, amíg el nem jött az évenként egyszer esedékes szilvás gombóc főzés napja. De ne fogjuk fel ezt botlásnak, hanem sokkal inkább egy értékes tapasztalatnak. Ugyanis két darab szilvás gombóc elfogyasztása után pontosan másfél óráig éreztem magam jól, utána a vércukorszintem az előre várható módon leesett, és olyan mardosó éhség jelentkezett, amilyent a hónapok óta tartó, teljes cukormegvonással járó életmódváltásom során egyetlenegyszer sem tapasztaltam. Az éhség szinte csillapíthatatlan volt, és amíg máskor bőven elég volt uzsonnára egy alma, pár szem szőlő, vagy egy szelet barna kenyér sonkával, most gyakorlatilag fel tudtam volna falni egy egész rénszarvast, ha szerencsétlenségére éppen szembe jött volna velem egy.

Míg korábban, a cukormentes életem során abszolút kontrollálni tudtam, hogy mit és mennyit eszem, a cukorfogyasztást követő vércukorszint zuhanás teljesen kivette a kezemből az irányítást, és csak a követelőző éhség maradt. Nos, ezért hizlal a cukor, és nem a kalóriatartalma miatt!

Rájöttem, hogy az életmódváltásom korántsem azért olyan sikeres –  és nem azért tudtam 10 kilót fogyni fájdalommentesen –  mert egy jellem vagyok, és ellen tudtam állni a követelő éhségnek, hanem mert soha nem is voltam borzasztóan éhes. A hozzáadott cukor nélküli ételek tápanyagai ugyanis szépen, lassan szívódtak fel, és ezért soha nem törtek rám falásrohamok, így egyszer sem vittem be több kalóriát a szükségesnél.

A nagy kérdés innentől kezdve csak az, hogy hogyan lehet élni édes ízek nélkül. Sehogy, de nem is kell, csak a cukrot (és annak számtalan álnéven futó formáit) kell elkerülni. Rossz hír, hogy a bolti túrókrémeket, sütiket, pudingokat, kekszeket el kell felejteni, de azért lássuk be, ezek nem is annyira kifinomult ízek, hogy érdemes lenne bánkódni miattuk. Sokkal jobbak vannak a természetben, amik viszont egészen kesztyűs kézzel bánnak a vércukorszinttel, és egy kis netes kutakodás után, némi lelkesedéssel, a boltinál sokkal finomabb és egészségesebb édességeket tudunk készíteni akár mi magunk is.

A gyümölcsök például mind finom édesek, és ha a természetes előfordulási formájukban fogyasztjuk, olyan lassan dolgozza fel a szervezet, hogy szinte bármennyit megehetünk belőlük. Na jó, banánt inkább ne, de például egy fürt szőlő vagy egy lédús barack után ki vágyik még puncstortára is?

Ha pedig házon kívül ennénk valami finomat, jó hír, hogy a legtöbb cukrászdában ma már cukormentes (xilites, eritrites, steviás, stb.) tortákat, fagyikat is árulnak, gondoljatok csak a minden évben megválasztott „ország cukormentes tortájára”. Elárulom, az idei, a Pöttyös Panni nagyon finom, és egy deka cukor sincs benne.

A palacsintával sincs baj, csak teljes kiőrlésű liszttel készítsük, és gyümölccsel töltsük meg. Kakaót is nyugodtan lehet inni, csak nem az instant, cukrozott verziót, hanem jó minőségű kakaóporból, valamilyen alternatív édesítővel, xilittel vagy eritrittel.

Végeredményben tényleg csak egy kis fantázia kell hozzá, az édes ízek viccesen könnyen előállíthatók cukor nélkül is.

Viszonylag nehéz a cukorról újat mondani, már mindenki fejből fújja, hogy mennyire rossz, milyen káros a hasnyálmirigyre, a fogakra, és különben is, elhízást okoz, az meg további bajokat: nevezzük nyugodtan fehér méregnek. A baj sajnos csak az, hogy úgy vagyunk vele, mint Gollam a gyűrűvel: gyűlöljük, és egyszerre imádjuk. Mert finom, és különben is, eredendően szeretjük az ízét, hiszen az anyatej is édes volt, ugye!

 

Ám nem is az édes ízek okozzák a galibát, hanem kimondottan a villámgyorsan felszívódó, hozzáadott cukor. Bár az élettani hatásait én is betéve tudtam (elméletben), egészen addig nem fogtam fel, hogy ez mit is jelent, amíg meg nem tapasztaltam saját magamon.

Meséltem nemrég, hogy életmódot váltottam, aminek részeként teljesen, és tudatosan elhagytam a hozzáadott cukrot. Ez azt jelenti, hogy hónapok óta nem ettem semmit, ami hagyományosan édességnek számít. Persze nem kell sajnálni, tudom, hogy hol kell keresni az élet jó dolgait, de erről majd kicsit később.

A cukorelhagyás azért a legjobb barátja a fogyni vágyóknak, mert a cukor pillanatok alatt megdobja a vércukorszintet, ami ugyanolyan gyorsan le is esik, ettől viszont az ember éhes lesz. Tehát nem éri meg cukrot enni, mert nem táplál, csak üres kalória, és fakaséheséé tesz.

Nekem egészen addig sikerült is ellenállni minden kísértésnek, amíg el nem jött az évenként egyszer esedékes szilvás gombóc főzés napja. De ne fogjuk fel ezt botlásnak, hanem sokkal inkább egy értékes tapasztalatnak. Ugyanis két darab szilvás gombóc elfogyasztása után pontosan másfél óráig éreztem magam jól, utána a vércukorszintem az előre várható módon leesett, és olyan mardosó éhség jelentkezett, amilyent a hónapok óta tartó, teljes cukormegvonással járó életmódváltásom során egyetlenegyszer sem tapasztaltam. Az éhség szinte csillapíthatatlan volt, és amíg máskor bőven elég volt uzsonnára egy alma, pár szem szőlő, vagy egy szelet barna kenyér sonkával, most gyakorlatilag fel tudtam volna falni egy egész rénszarvast, ha szerencsétlenségére éppen szembe jött volna velem egy.

Míg korábban, a cukormentes életem során abszolút kontrollálni tudtam, hogy mit és mennyit eszem, a cukorfogyasztást követő vércukorszint zuhanás teljesen kivette a kezemből az irányítást, és csak a követelőző éhség maradt. Nos, ezért hizlal a cukor, és nem a kalóriatartalma miatt!

Rájöttem, hogy az életmódváltásom korántsem azért olyan sikeres –  és nem azért tudtam 10 kilót fogyni fájdalommentesen –  mert egy jellem vagyok, és ellen tudtam állni a követelő éhségnek, hanem mert soha nem is voltam borzasztóan éhes. A hozzáadott cukor nélküli ételek tápanyagai ugyanis szépen, lassan szívódtak fel, és ezért soha nem törtek rám falásrohamok, így egyszer sem vittem be több kalóriát a szükségesnél.

A nagy kérdés innentől kezdve csak az, hogy hogyan lehet élni édes ízek nélkül. Sehogy, de nem is kell, csak a cukrot (és annak számtalan álnéven futó formáit) kell elkerülni. Rossz hír, hogy a bolti túrókrémeket, sütiket, pudingokat, kekszeket el kell felejteni, de azért lássuk be, ezek nem is annyira kifinomult ízek, hogy érdemes lenne bánkódni miattuk. Sokkal jobbak vannak a természetben, amik viszont egészen kesztyűs kézzel bánnak a vércukorszinttel, és egy kis netes kutakodás után, némi lelkesedéssel, a boltinál sokkal finomabb és egészségesebb édességeket tudunk készíteni akár mi magunk is.

A gyümölcsök például mind finom édesek, és ha a természetes előfordulási formájukban fogyasztjuk, olyan lassan dolgozza fel a szervezet, hogy szinte bármennyit megehetünk belőlük. Na jó, banánt inkább ne, de például egy fürt szőlő vagy egy lédús barack után ki vágyik még puncstortára is?

Ha pedig házon kívül ennénk valami finomat, jó hír, hogy a legtöbb cukrászdában ma már cukormentes (xilites, eritrites, steviás, stb.) tortákat, fagyikat is árulnak, gondoljatok csak a minden évben megválasztott „ország cukormentes tortájára”. Elárulom, az idei, a Pöttyös Panni nagyon finom, és egy deka cukor sincs benne.

A palacsintával sincs baj, csak teljes kiőrlésű liszttel készítsük, és gyümölccsel töltsük meg. Kakaót is nyugodtan lehet inni, csak nem az instant, cukrozott verziót, hanem jó minőségű kakaóporból, valamilyen alternatív édesítővel, xilittel vagy eritrittel.

Végeredményben tényleg csak egy kis fantázia kell hozzá, az édes ízek viccesen könnyen előállíthatók cukor nélkül is.


Kisminta igénylés
x

Kisminta igénylés

Kérjük, minden mezőt töltsön ki, hogy a mintát el tudjuk küldeni Önnek!

 Adataim marketing célokra felhasználhatóak. Részletek

Vásárlás