Amikor megszületett az első gyerekem, egy végtelenül lelkiismeretes gyermekorvoshoz kerültünk, aki időről időre megkérdezte: kapja-e a kislányom a D-vitamin cseppeket. Egy idő után, afféle laza anyukaként előadtam neki az elméletemet: nem kell izgulni, a lakásunk szép napfényes, sokat vagyunk a friss levegőn, egészségesen és változatosan táplálkozom, a baba pedig még anyatejes – nem lehet baj.
Soha nem fogom elfelejteni azt a szúrós tekintetet, amit akkor kaptam. A gyerekorvos kedvesen, de határozottan tájékoztatott, hogy annyira azért nem kellene nyugodtnak lennem, mert a szép, napfényes lakás, meg a kiegyensúlyozott táplálkozás ellenére Magyarországon a társadalom 95 százaléka D-vitamin hiányos. Jobban teszem, ha nem ringatom magam a hamis biztonságérzet illúziójába, hanem inkább én is megdézsmálom a gyerek Vigantol olaját, amivel rövid úton számos bajt előzhetek meg, mert a közvélekedéssel ellentétben nemcsak a csontanyagcserében van fontos szerepe a D-vitaminnak, hanem egy sor más betegséget is ki lehet vele küszöbölni. Ráadásul a terhesség és a szoptatás olyan állapot, amelyben a szokásos D-vitamin mennyiségnek a duplájára van szüksége a szervezetnek.
Azóta is szégyellem, hogy tájékozott emberként nem voltam ezzel tisztában. Csakhogy a mai fiatal szülők generációját még úgy tanították, hogy – mivel a D-vitamin zsírban oldódó – nagyon könnyen túladagolható, ami helyrehozhatatlan károkat okozhat a szervezetben. A tudomány mai állása szerint azonban már sokkal árnyaltabb a kép.
Hiányállapotban
Na de mik azok a bajok, amelyek megelőzhetők pusztán azzal, hogy a szervezet hozzájut a szükséges D-vitamin mennyiséghez? Például sokkal ritkábban fordul elő az influenza és egyéb légúti megbetegedés. Megelőzhető vele az allergiás ekcéma és asztma kialakulása, és persze egy csomó csontrendszeri betegség. Ma már nem jellemző, hogy kialakulna a súlyos D-vitamin hiányos állapot, az úgynevezett „angolkór” (rachitis), mert ahhoz azért tényleg minden rossznak össze kell jönnie: a légszennyezettségnek, sötétségnek és elégtelen táplálkozásnak egyszerre. A csontok sűrűsége, erőssége, „törésállósága” szempontjából azonban kiemelkedő fontosságú a D-vitamin.
Ami pedig az általános jótéteményeket illeti, a legfrissebb számítások szerint a magyarok halandósága 7-10 százalékkal csökkenne, az átlagéletkor pedig 2-3 évvel is növekedne a megfelelő D-vitamin ellátottság esetén. 78 százalékkal csökkenne a gyermekkorban kialakuló I. típusú cukorbetegség, és 35 százalékkal a rákos betegségek kialakulásának kockázata, különös tekintettel a mell- és vastagbél rákra, valamint negyedével kevesebb csípőtáji törés történne, ha mindenki hozzájutna a megfelelő mennyiségű D-vitaminhoz.
Pedig ez ma már nem is olyan nehéz, szinte minden drogériában és szupermarketben szabadon vásárolható megfelelő étrendkiegészítő, nem is beszélve a gyógyszertárak gazdag kínálatáról.
Természetes források
Ahogy a fent idézett gyermekorvos is mondta, a D-vitamin bevitelt nem érdemes a természetre bízni, ebből lett ugyanis a 95 százalékban hiányállapotban lévő társadalom. Ha valaki mégis ragaszkodik a természetes megoldásokhoz, napozással, tejtermékekkel, halolajakkal, májjal, tojással és gombával próbálkozhat, de sajnos, főleg a téli időszakban úgysem tud annyit bevinni, amennyire szükség lenne. Hamarabb ég ugyanis pecsenyévé a bőr a napon, és napi harminc tojás elfogyasztása szintén nem tűnik járható útnak. Valamint Zsebibaba sem rajongott túlzottan a csukamájolajért, emlékszünk. Marad tehát a pótlás. Az adagolási útmutató minden táplálékkiegészítő terméken rajta van, ezt érdemes betartani, ugyanakkor ezek nem mindig térnek ki a terhesség és szoptatás esetére, amiben télen akár napi 4000 NE D-vitaminra is szüksége lehet a szervezetnek.
Kell félni a túladagolástól?
Félni éppen nem kell, csak be kell tartani az adagolási útmutatót. Ha túlzásba visszük, a D-vitamin vesekárosodást, vesekövet okozhat. A toxikus (mérgező) adag hónapokon át napi 10 000 NE fölött van, amit „véletlenül” nem valószínű, hogy beszedünk.