Fontos, hogy gyermekünk higgyen a képességeiben és abban, hogy el tudja érni azt, amit szeretne. Ha úgy érzi, hogy jól csinálja a dolgait, akkor értékes, szerethető emberként fog magára gondolni, hinni fog magában. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy boldog, magabiztos felnőtté váljon.

 

A szülők szerepe meghatározó

Gyermekeink önmagukat is rajtunk keresztül ismerik meg, a szülő által közvetített, a gyerekről alkotott vélemény az identitásukat alapjaiban határozza meg. A „Mekkora kópé vagy” „Mindig elrontod” mondatoknak hála a gyerek elkönyveli magát a szülő által közvetített kategóriába.  Épp ezért fontos, hogy hangsúlyozd a jó tulajdonságait is, nem kell attól tartanod, hogy beképzelt, vagy öntelt lesz. Hiszen kitől várhatnák el az erősségeik, értékeik hangsúlyozását, ha nem tőlünk? Biztonságot és nyugalmat, magabiztosságot ad számukra a szülő elismerése. Tehát ne kritizáld, inkább a jó tulajdonságait emeld ki, hiszen olyanná válik, amilyennek látod őt!

Az alapok

A lelki kiegyensúlyozottsághoz nagyon fontos, hogy kiszámítható és biztonságos környezet vegye őket körül. Ehhez következetes szabályok, napi rutinok kellenek, hiszen egy ismerős helyzetben a gyerekek bátrabban viselkednek, eredményesebbek lesznek feladathelyzetben.

A pozitív énkép kialakulása során a barátok is nagy szereppel bírnak, hiszen a gyerek ezekben a kapcsolatokban tapasztalja meg, hogy kíváncsiak rá a többiek, élvezik a társaságát. Szülőként fontos feladatod a gyerek szocializációjának támogatása: bátorítsd, hogy legyen udvarias, empatikus, figyeljen másokra.

A leghatékonyabb önbizalomnövelő módszerek:

1.Bátoríts

Könnyű dicsérni, amikor valamit jól csinál, de mi van akkor, amikor valami nem sikerül neki? Bizony, ilyenkor a szülő vigaszként szánt dicsérete akár frusztráló is lehet. Ilyenkor inkább bátorítsd, hogy ne adja fel, mondd el neki, hogy nem ő az egyetlen, akinek nem sikerül minden elsőre. Buzdítsd, hogy a kitartó munka meghozza majd a gyümölcsét. Tudatosítsd benne, hogy a kudarc is a fejlődés része és nem kell tökéletesnek lennie. Ez ösztönözni fogja arra, hogy a saját maga képességeihez mérten alakítsa ki az elvárásait és a teljesítménytudtát.

2. Mit ne tegyél?

Vigyáznod kell arra, hogyan kommunikálsz, mert a hirtelen felindulásból odavágott mondatok nagy kárt tehetnek. A gyerekek lelke rendkívül érzékeny, egy számukra bántó mondat vagy mások előtti megalázó szituáció törést okozhat.  Ne szégyenítsd meg a gyereket és ne szidd, ha valamit elront. Sokkal célravezetőbb, ha ilyenkor elmondod, hogy mit tehetett volna másképp, hogyan lehetne legközelebb ügyesebb. Nehéz mindig higgadtnak maradni, de megéri!

3. Dicsérj jól

Ha minden apróságért odavetsz (sokszor oda sem figyelve) egy-egy „ügyes vagy” mondatot, egy idő után gyereked már nem fogja komolyan venni az elismerő szavaidat.

Dicsérj úgy, hogy a gyermek érezze, hogy figyelsz rá és valóban elismered őt. Például, ha összepakolt a szobájában, mondd neki, hogy „Jól van, látom hogy a labdát és az építőkockákat is összepakoltad, igazán szorgalmas vagy”.

4. Támogasd akkor is, ha hibázik

Nem volt elég türelme valamihez? Kapkodott, izgult, hibázott? Ha kiabálsz vele, letolod ilyen helyzetben, akkor ronthatod a kudarctűrő képességét. Ez könnyen rossz irányba terelheti a fejlődését, a gyerek kiborul, haragszik magára, sőt, elkönyveli, hogy ügyetlen. Úgy tudsz a legtöbbet segíteni a gyermekednek, ha azt közvetíted felé, hogy ha valami nem sikerül elsőre jól, akkor nem dől össze a világ. Vedd rá, hogy végig gondolja, mit rontott el, hiszen legközelebb majd másképp csinálja és előbb vagy utóbb a nehezebb feladatokkal is boldogul majd, hiszen megtanul figyelni a buktatókra.  Ha sikerül neki valami, bármennyire sietsz, ne oldd meg helyette a feladatot, hanem segítsd, hogy ő oldja meg! Ezer ilyen apró szituáció akad egy nap: az öltözés, a pakolás, a fésülködés – ha sietségünkben átvesszük tőle a feladatot, elveszíti a motivációját.

5. Hozd döntési szituációkba

Az, hogy önálló döntéseket hozhat, szintén önbizalomerősítő szereppel bír. Engedd, hogy korosztályának megfelelő döntéseket hozzon! Kezdj apró dolgokkal, pl. hogy milyen fagyit szeretne, vagy melyik ruhát vegye fel.

6. Értékeld a fejlődést

Engedd, hogy új helyzetekben is kipróbálja magát! Fontos a te reális megítélésed, tisztában kell lenned a képességeivel, annyit várj el tőle, amennyit valóban meg tud tenni. Ne akard megkímélni, bízz abban, hogy az érzelmi támogatásoddal boldogulni fog a feladattal. Bízz benne, ne tarts állandó kontroll alatt és ne hasonlítsd másokhoz! A fejlődését önmagához viszonyítva ítéld meg, és dicsérd, ha valamiben jobban teljesít, mint korábban. Külön figyelj arra, hogy ne csak az eredményt értéked, hanem a kitartását, szorgalmát is!